A western stílusról

A spanyol konkvisztádorok révén az Újvilágba került lovaglási stílusból az amerikai vadnyugat marhafarmjain alakult ki a western lovaglási stílus. Bár western nyeregbe pattanva bárki cowboynak érezheti magát, a western lovaglás mára nem pusztán a kényelmes lovaglás egyik módja, hanem számos ágával egyúttal komolya, szerte a világon elterjedt versenysport is.

Hatékony és biztos

Jól betanított "kész" western lovon lovagolni olyan, mint egy vadonatúj sportautót vezetni. Könnyen irányítható, kiszámítható, csendes és erős. A kényelmes és ellazult lovaglás a ló és lovas közti partneri kapcsolat eredménye.
  A western lovaglás minden jellemzője abból az egyszerű szükségből fakad, hogy a lóhátról hatékonyan és egyszerűen lehessen dolgozni. A marhahajcsárnak szabad kézre volt szüksége a lasszó használatához, ezért kifejlesztették a lovat a száraknak a nyak érintésével irányító reining módszert, amelyben a lovas csak az egyik kezét használja. Így a marhahajcsár nemcsak a lasszót használhatta,de  akapukat is nyitogathatta, megcsördíthette ostorát vagy bármi más munkát elvégezhetett.

Western lovastudomány

Az angol és a western lovaglási stílus közti legnyilvánvalóbb eltérés a ló felszerelése, de más különbségek is vannak. Az angol stílusban a lovaglás közben jellemző a folyamatos , nyugodt szárkontaktus, ezzel szemben  westernben a lovakat a lehető legkisebb kontaktussal lovagolják. A ló nagyon érzékenyen reagál a szájában lévő zabla elhelyezkedésére és egyensúlyi helyzetére, és a lovas természetes segítségeire ennek köszönhetően képes gyorsan reagálni. A hátast be kell tanítani a western lovaglásra - egy angol stílusban betanított lovat nem leeht csak úgy hirtelen western stílusban lovagolni. Persze ez fordítva is igaz, mivel a ló így nem tudná, mit akarunk tőle. A western lovastudomány bár hasonló, denem egyezik az angol megfelelőjével. A lovas természetes egyenes tartásban ülve lovagol lépésben, lassú munkaügetésben és munkavágtában. Mindemellett a láb sokkal jobban kinyújtott, amitől a lovas mélyebben is ül a nyeregben. Általános szabály, hogy ha a lovat feszítőzablával lovagolják, akkor a szárakat egy kézben tartják, miközben a másik kéz természetes tartásban a lovas lábán vagy oldala mellett van.
  Sok lovas esik abba a hibába, hogy azt hiszi, a lovat a szájával irányítják, holott valójában a lovas a ló vállait és hátsó lábait igyekszik irányítani. Ha a lovas képes tehermentesíteni a ló első felét, akkor az állat sokkal jobban fog reagálni, a lovas pedig a lehető legjobban képes irányítani hátasát. Ha a ló a hátsó lábaiból dolgozik, mozgásában sok energia lesz, és a lovas bármilyen jármódot képes lesz összeszedni vagy elnyújtani.

Nemzetközi érdeklődés

Ami egykor kizárólag amerikai hagyomány volt, mára a világon egyre elterjedtebbé válik. A stílus a hajdani szigorúan munkaorientált gyökerekből kiindulva mára sokat fejlődött és finomodott, de mindmáig megmaradt praktikus lovaglási formának.
  Éppúgy, ahogy az angol stílusban, a westernben is többféle versenyzési forma létezik. Egyes versenyszámokban a lovas tudását értékelik. Néhány számban a ló ügyessége és engedelmessége kerül megmérettetésre, míg megint másokban pl. a gymkhana versenyeken, ló és lovasa együtt fut versenyt az idővel.
  Ilyen versenyeket nem csak Észak-Amerikában rendeznek. Egyre több európai lovas érzi magáénak e stílust, és helyi bemutatókon, valamint a világ számos pontján rendezett nemzetközi versenyeken is részt vesznek. A déli félteke országaiból, razíliából, Dél-Afrikából ás Ausztráliából szintén kerülnek ki világszínvonalú western lovasok. Mivel a western stílus praktikus, ezért egyre több vidéken honosodik meg, ha lovas kirándulásról van szó.