A lovak természete

A ló társas lény, és szeret más lovak társaságában lenni. Ez a vágy olyan erős, hogy ha lovasa leesik a nyeregből, a ló akkor is követi a többieket a versenypályán vagy a terepen. A ló alapvetően nem agresszív. Minden vitát a csoporton belüli hierarchia alapján rendeznek.

A ménes élete

A ló elszigetelése fajtársaitól valóságos kínzást jelenthet az állatnak, de ez nem jelenti azt, hogy a lovak mindig harmóniában élnének egymással.  A méneket általában elkülönítik a kancáktól és a heréltektől, mivel a hímeknek természetes, hogy kancákat gyűjtsenek maguk köré és megküzdjenek más ménekkel. A kancák és a heréltek együtt tarthatók, de ez a vezéri pozícióért folytatott harchoz vezethet. A csak kancákból vagy csak heréltekből álló csoporton belül isn vannak dominánsabb lovak.
  A csoporton belüli hierarchiában lefelül a legöregebb és a legbölcsebb lovak, a legalján pedig a legfiatalabb, legtapasztalatlanabbak állnak. Amikor új ló kerül a csoportba, az felboríthatja a kialakult egyensúlyt, és ez összetűzésekhez vezethet.
  A lovak előszeretettel foglalkoznak egymással, és fejtől-lábtól egymás mellé állva fogaikkal és ajkukkal kurkásszák egymást, valamint farkukkal csapkodják a legyeket. Gyakran maradandó barátságok szövődnek köztük, és akár hetekig is képesek epekedni a másik után.

Természetidegen feltételek

A lónak napi 25 km barangolásra van szüksége, eközben legel és folyamatosan emészti táplálékát. A mai, lovaglásra tartott lovat azonban gyakran istállóban, kis bokszban tartják, mégis a többiektőll elszigetelten él.
  A mesterséges körülmények nagyfokú stressznek teszik ki a lovakat. A szellemi vagy fizikai ingerek hiánya különféle képpen jelentkezhet, és a ló nemkívánatos formát választhat felhalmozódó energiáinak levezetésére. Különböző sztereotípiák ( rossz tulajdonságok ) fejlődhetnek ki náluk. A rossz tulajdonság olyan kényszeres viselkedésforma, amivel a ló azért foglalja el magát, hogy el tudja viselni a környezetét. Hasonló viselkedés figyelhető meg egyes, állatkertben tartott állatoknál.

Boldog lovak

A ló mindaddig boldog, míg gazdája megérti, és annyira természetközeli környezetet biztosít számára, amennyire csak lehetséges. Hagyni kell szabadon legelni más lovakkal a legelőn, és csak akkor vigyék istállóba, ha arra szükség van. Sajnos a városi környezetben kevés rét található, míg a világ száraz részein nincs legelni való zöld fű. Az ilyen esetekben, hogy a ló ne unatkozzon, többet foglalkozzunk vele, és sűrítsük a más lovakkal való kapcsolatát, kisebb adagokban naponta többször etessük, sőt érdekességképpen akár játékokat és tükröt is adhatunk neki.
  A legtöbb ló szokásai rabja, így a rendszert követő rutin előnyükre válhat. Ha az etetés, az edzés, sőt még a szabadidő is tervezett és betartott napi időbeosztás szerint követi egymást, lovunk fitt és egészséges partner lesz.

<< vissza az előző oldalra