A galiceno
A Mexikóban honos galiceno póni egy újabb példa az amerikai kontinens spanyol örökségére. Az 1950-es évek óta a fajta egyre inkább teret hódít észak felé, az Amerikai Egyesült Államokban, ahol 1958-tól ismerik el önálló fajtaként. Kitűnő "átmeneti hátasnak" tartják a fiatal lovasok számára, akik a pónikról fokozatosan rendes lovakra "nyergelnek át".
Tenyésztés
A galiceno az Észak-Nyugat-Spanyolországban lévő Galíciából ered, neve is innen származik. A fajta modern képviselőire még jellemző a szapora "futó" lépés, amely annyira közkedvelt volt az Erzsébet korabeli Angliában. Ezeknek a lovaknak az őseit a spanyolok által a XVI. században behozott lovak között kereshetjük, amelyek viszont az Ibériai-félszigeten őshonos Sorrai és Garrano ( ugyanaz a fajta két különböző névvel ) leszármazottai lehettek.
Jellemző tulajdonságok
A kemény, szívós galicenokat engedelmesnek, intelligensnek és sokoldalúnak tartják. Ezeknek a póniknak a természetes gyorsasága, fürgesége biztosítja népszerűségüket mind a farmokon, mind pedig a sportban. Igáslóként is használják a hétköznapok szállítmányozásában.
*A nemes fej megkülönböztető karaktert kölcsönöz
*Az intelligens szemek nagyok és távol ülnek egymástól
*Noha keskeny és könnyű felépítésű, a törzs mégis tömörnek mondható, a hát nem túl hosszú
*A fej tűzése kecses, az állkapocs tájéka egyáltalán nem burkolt
*Jellemzősen meredek lapockák
*Kemény, egészséges végtagok
*A lábak nyitottak
A fajta kialakulása
Spanyol ló: Ennek köszönhető a küllem, a felépítés és a vérmérséklet.
Marmagasság: 145 cm körül
Környezet: Sivatag, szavanna
Eredet: XVI. század
Hasznosítás: Hátas- és fogatló
Jellege: Melegvérű
Színek: Minden szín, kivéve a tarkát
|