Miért hoz szerencsét a patkó?
Patkóutánzatokkal tele a világ – talizmán karkötőn, kulcskarikán, esküvői tortán, üdvözlőlapon, autók belsejében. Vidéken még a valóságos patkókat szegezik kapukra, istállóajtókra. Hajósok olykor árbocukra erősítik, mint Nelson a Viktóriá-ja árbocára, sőt a patkó babonájában osztoznak a taxisofőrök is, mert igyekszenek úgy választani rendszámtáblát, hogy az U, mint a patkó jelképe, rajta legyen. Mindezen alkalmazásában egyet jelent a patkó – védelemmel szolgál, szerencsét hoz.
De miért?
A legtöbb embernek sejtelme sincs, és csupán elfogadja a patkót a jószerencse címereként, nem firtatja a dolgot. Akik búvárkodni próbáltak az ügyben, visszás eredményeket hoztak napvilágra. A legegyszerűbb magyarázat, hogy bajelhárító szerepe merő tükre a ló lábára vert patkóénak: ha ugyanis a ló lábát megóvja a rögös földtől, talán megóv minket is e veszedelmes világban. Ezt az okoskodást erősíti a patkó bűvössége. De miért bűvös? Mert amikor a ló patájára illesztik, a tűzből veszik ki s úgy verik föl, mégsem okoz az állatnak fájdalmat. Ezt a mozzanatot a lópatkolás babonás bámulói kiváltképp megjegyezhették a korai századokban, amikor a ló lábának anatómiája felől gyengék voltak a tudomások.
A patkót még bűvösebbé tette a hét szög, amivel fölverték, lévén a hét bűvös szám. De bűvös volt maga a patkó anyaga is – hiszen a hit szerint a vas varázsereje távol tartja az ördögöt. A vasművesség legkorábbi idejétől a vas a rossz szellemek elűzését szolgálta, és akárhány nép körében "vasat fogni" annyit tesz, mint "fán lekopogni".
Ez talán megmagyarázza, miért vastárgyat erősítettek az ajtófélre – de miért éppen patkót, miért nem valami mást? A válasz a patkó formájában rejlik. Ha száraival felfelé, U-ként szegezik fel, szarvnak tetszik, márpedig a
szarvak több ezer éve a ház védőinek számítanak. Kezdetben az ősi Szarvas Isten fejéből ötlöttek elő. Ez volt az a pogány isten, amelyiket később a buzgó keresztények megszentségtelenítve Sátánként iktattak hitükbe. De hiába lett a Szarvas Istenből ellenség, szarvai óvnak a veszedelemtől mind a mai napig. A V-jelként felnyújtott két ujj máig a remélt diadal jele, az igazi szarvpárt pedig máig sokfelé fölteszik védelmül a ház ormára. (Magyarul a szarufák kettős rendje: a ház szarvazata:)
A kereszténység mindig kész volt korábbi jelképek bekebelezésére, azért megkeresztelte a pogány patkót is. Fölerősítését a ház külső falára nem U-ként, hanem C-ként javallotta, így pedig a patkó Krisztus jelévé válhatott, sőt a hiszékenyebbek e jelben látták a szokás eredetét. Mások éppenséggel szárán álló U-ként szögezték kapujuk szemöldökére. Óvó hatalma ilyen helyzetben kiváltképp foganatos, némely országban, ahol az U a szerencse jele, a fordított U pedig a baj elhárításáé. |