Lovak a mitológiában
Hitek és babonák

Pegazus, a szárnyas ló ( görög mitológia )

Posszeidón, a tenger istene ( másik nevén a "lószelidítő" ) a természethez szorosan kötődő, van és ádáz isten volt, az Olümposzon uralkodó főisten, Zeusz testvére. Egyszer Posszeidón ló alakját magára öltve elcsábította Medúzát, mégpedig Pallasz Athéné templomában. Athéné nagyon felháborodott a temploma megbecstelenítésén, és bosszúból tekergő kígyókká változtatta Medúza hajkoronáját. Amikor később Medúzának levágták a fejét, a nyakából egy szárnyas ló ugrott ki, Pegazus, Medúza és Posszeidón gyermeke. Pegazus eleinte Zeusz villámair és mennyköveit szállította, a patái nyomán pedig források fakadtak. Később költők "lova" lett: egy Bellerophontész nevű hős elfogta és hátán az Olümposzra akart emelkedni. Pegazus azonban levetette, a szárnya leperzselődtej, ő maga pedig csillagkép lett az égbolton.

Sleipnir, Odin nyolclábú lova ( skandináv mitológia )

Amikor az istenek Asgard várát építették, rendkívül erős falakat szerettek volna köré emelni. Egy építőmester felajánlotta szolgálatait, de a napot és a holdat kérte fizetségül. Cserébe azt is felajánlotta, hogy egymaga, egyetlen tél alatt befejezi a munkát. Az istenek beleegyeztek, mert lehetetlennek tartották a dolgot. Azt azonban megengedték, hogy az építőmesternek segítségére legyen rendkívüli erejű ménje, amely éjjelt nappallá téve dolgozott a mester mellett. Három nappal a határidő lejárta előtt a falak majdnem készen voltak, és az istenek nagyon megijedtek. Lokinak azonban támadt egy ötlete : kancává változott, és magához csábította a csődört, így a fal soha nem készült el. Loki később egy nyolclábú, szürke csikónak adott életet. Ő volt Sleipnir, Odin híres lova amelyen a főisten a világok között utazott.

Unikornis, az egyszarvú ló

Alig néhány száz évvel ezelőtt az emberek még világszerte hittek az egyszarvú létezésében, és annak természetfölötti erejében. Ma már tudjuk, hogy az egyszarvú kitalált lény, de a művészetben, rajzokon, mesékben és festményeken a mai napig előszeretettel ábrázolják. Azt senki sem tudja, hogy pontosan honnan ered a legendája és hogy hogyan néz ki.
Legtöbbet úgy vélik, hogy az egyszarvú lótestű, hófehér szőrű lény. Abban kivétel nélkül mindenki egyetért, hogy a homlokán egy csavart szarvat visel, amely akár egy méter hosszú is lehet. A felfedezések korában sokszor számoltak be az utazók arról, hogy láttak egyszarvút, de ezek minden bizonnyal addig ismeretlen emlős állatok voltak. Időről időre elterjedt azonban, hogy végre megtalálták az egyszarvút, ami mindig nagy uzgalmat okozott. Ugyanis a hiedelem szerint akinek a birtokába kerülne egy egyszarvú szarva, az varázserőre tenne szert általa.

Unizus, az egyszarvú, szárnyas ló

Az unizus a pegazus ( szárnyas ló )  és az egyszarvú ( unikornis ) keveréke. Ennek a lónak szárnya és szarva is van.  Elvileg a XX.század vége,XXI.század elején alakult ki, és nyílván az emberek képzeletében, méghozzá úgy, hogy valaki nagyon szerette az egyszarvúakat, és a pegazusokat, és valahogyan keresztezte őket. Sokan azt tartják, hogy ő a lovak "főistene". 

Kentaur, az emberló ( görög mitológia )

Félig ember, félig ló. Négy lába van és emberi felsőteste. A legenda szerint a kentaurok Ixióntól származnak, szeretik a bort, és a nőkre is hamar szemet vetnek. Sok szűzet raboltak el,  Dionüszosz kíséretének gyakori tagjaivá váltak. A Pelión hegyen laktak, Thesszáliában. Történt ugyanis, hogy az örökké féltékeny Héra párt keresett magának, hogy megbosszulja Zeusz félrelépéseit. Ixiónt alkalmasnak találta erre a célra, mivel az ifjú lapita király szerelemre lobbant az istennő iránt. Ixión és Héra románcából született Kentaur, aki vadlovak kancáival szűrte össze a levet, így félig ember félig ló alakú teremtmények jöttek a világra, akiket apjuk saját országában telepített le.

Thestral, a hatalmas szárnyas ló

A Thestralok óriási szárnyas lóra emlékeztető lények. Testalkatuk sovány, csontjaik jól láthatóak, fekete bőrük lazán tapad testükhöz. Lapockatájékuknál egy pár csontos, bőrhártyával borított szárny helyezkedik el, melyek elég nagyok az állat levegőbe emeléséhez. Sárkányokéhoz hasonlító fejükön két szarv és merev tekintetű, pupillátlan, fehér szemeik helyezkednek el. Ezek a nagy fekete lények általában dögevők és már kilóméterekről megérzik a vér szagát. Csak olyan emberek láthatják őket, akik már láttak valakit meghalni. Az emberek többsége az gondolja, hogy ezek a lények rosszak és látni őket balszerencsét jelent, de ez csak babona.
A thestralok bámulatosan gyorsan képesek átszelni az eget és kis idő alatt nagy távolságokat tesznek meg. Általában barátságosak, csak akkor támadnak, ha provokálják őket, kinézetük ellenére ők is csodálatos lények. ( A Harry Potterben láthattuk őket. )

Sellőló

Tengerekben, és folyókban élnek, ezért két részre osztjuk őket: Sósvízi sellőlovak és Édesvízi sellőlovak. A sósvizű sellólvak álltalában kékek, az édesvizűek általában zöldek. Ezekenek a lényeknek a hátuk közepétől sellőfarkuk van, nyakuk ívelt, nagy pikkelyek borítják, a két mellső lábuk úszóhártyában végződik. Egyesek szerint a sellőlovak a kalózok idejében alakultak ki, ugyanis amikor egy kalózhajó túl nehéznek bizonyult néhány lovat bele dobtak a tengerbe / óceánba. A lovak próbáltak kiúszni, de mind hiába, már a halálukon voltak. Ekkor Posszeidón megszánta őket, és adott nekik sellőfarkat, pikkelyt, és úszóhártyát.
Mások szerint ez pont fordítva van, és a sellőlovak már kezdetettől fogva ott voltak, később kivándorolt egy pár, és így lett a ló.